Archive for March, 2012

Nincs hozzáfűznivalóm. Fülbevaló!

LETÖLTENÉM

…még ha a debütáló albumának címe alapján nem is szeretne az lenni, Hugo Kant méltó lenne a címre. 2011 nyarán látott napvilágot első albuma I Don’t Want To Be An Emperor címmel a Bellringnél. A francia Quentin Le Roux fuvolán játszik leginkább, de billentyűvel és a keverőkkel is előszeretettel bíbelődik. Zenei ízlése kiváló, ez a különféle mixekkel foglalkozó site-okra feltöltött anyagaiból elég hamar kiderül.

Az album maga nem hasonlítható más előadók korongjaihoz, benne van az a tipikus francia atmoszféra, egy kis sötétebb downtempo beütés, pár pörgősebb ütem, meg sok-sok jazz elem. Az album után a Searching London EP is igazán kiváló kritikákat kapott, érdemes tehát tőle szinte mindenbe belekóstolni. Soundcloud oldalán szinte minden rendelkezésre áll, mixcloudon pedig az általa készített rádiós adások és otthoni mixek boldogítják a trip hop kedvelőit.

Külön értékesnek tekinthető, hogy a borítóin található rajzok is épp olyan művésziek, mint maga a zene. Volt szerencsém párszor beszélgetni Quentinnel, határtalanul szerény fickó, nem tartja magát híresnek, pedig korábban a Picture Shop nevezetű formációval is sikerült valami maradandó alkotniuk a francia szcénában.

Akit még ennél is behatóbban érdekel Hugo Kant munkássága, április 5-én este a www.cannibalradio.com internetes rádión 2 órás interjúba fülelhet bele.

Ha már itt tartunk a méltán híres The Find magazin közölt az úriembertől egy mixet tegnapelőtt, ami igencsak magasra rakta a lecet nálam több szinten is. A képre kattintva elérhető. Jó fülelést!

*update: az imént újra beszéltem barátunkkal és úgy fest bekerültek a Sziget contest-be, ami azt jelenti, hogy szavazatok és fellépések alapján nagy eséllyel láthatjátok a nyáron élőben is a performanszt. Valami ILYENre lehet számítani. Én sajnos kimaradok belőle, de remélem elég szavazatot kapnak majd!

A minap bolyongtam youtube-on és akadtam rá erre a műremekre. A lemez tényleg olyan, mint egy soundtrack, tele van tipikus alapokkal, amiket autós üldözések alatt, főcímeknél, nyálas jelenetek alatt vagy a THE END felirat után láthatunk, és olyan szép íve van az albumon található daloknak, hogy csak na. Belehallgatósdi ITT, letöltés a kép mögött.

Egy kis utazásra invitálnálak titeket… Jómagam készítettem egy mixet nem olyan rég, és ha már az előző posztban Long Armról volt szó, a biztonság kedvéért vele kezdődik az alábbi katyvasz. Fülhallgató maximum basszussal kötelező, de ha van nagy hangfalad odatapaszthatod a hallószerved, úgy is elfogadjuk és jár a pirospont.  (Sajnos a lejátszót a wordpress netes verziója nem képes beágyazni… úgyhogy a vizuális nyalánkság elmarad, de a linkkel eljuttok a megfelelő helyre)

Átalakulunk kicsit és az lesz innentől fogva a blog célja, hogy minőségi albumokkal ismertesse meg az erre vágyókat és lehetőleg letöltési linket is szolgáltasson. A party szekció meg a többi bohócság elmarad, csak az általunk időközönként beszerzett és csudijónak ítélt korongokról fog szólni az egész.

Előre szeretném közölni, hogy leginkább downtempo, hip hop, trip hop, jazz, funk és az ebből ágazó dolgokkal foglalkozunk, így aki az ilyet keresi, ne habozzon klikkelgetni serényen. Az albumokon kívül mixeket és válogatásokat fogunk közölni, saját és más előadók tollaival ékeskedünk majd. Reméljük mindenki megtalálja a fülbevalóját.
Kezdjük az utóbbi idők legnagyobb felfedezettjével:

LONG ARM

A képre kattanva meghallgatható az album, hihetetlen keveréke az igazi jazz, a glitch és a downtempo világának. Az orosz Georgy Kotunov zsenialitása olyan albumot eredményezett, amin minden track egy külön világ és mégis homogén egészet képez a 11 számos felvétel.

Élőben is hihetetlen energiát sugároz a fickó, és dobos barátja, Ruslan Gadzhimuradov sem egyszerű figura. Nem olyan rég 3 dalt is felvettek élő próbán, félelmetesen sugárzó performansz. Az alábbi linken meghallgatható. Nagyon várunk tőle bármi megnyilvánulást, vagy egy pesti fellépést.

Reméljük, Long Arm albumai is lesznek annyian, mint az oroszok!